SZEMÉLYES

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer 2017…

Az év elejét nem érzem. Valamiért nálam ez, illetve az év vége az az időszak, amikor egyszerűen nem sikerül megcsinálnom olyan dolgokat, melyeket előre beterveztem. Lehet, hogy az év végén a karácsony mellett az átállásra való felkészülés, év elején pedig az új évhez, új helyzetekhez való hozzászokás az, ami megnehezíti a mindennapjaimat. Nem tudom. Mindenesetre napokon belül tovaszáll a január, és én hirtelen azon kapom magam, hogy úristen, máris eltelt egy újabb hónap!

Bevallom őszintén decemberre nagyon sok videót terveztem, de mint azt fentebb említettem, semmi nem jött össze ezek közül. Szerettem volna többek között “Mit vettem karácsonyra?” videót készíteni, mert úgy éreztem összességében egész jó ajándékokat sikerült adnom, terveztem, sőt videóra is vettem egy “Mit kaptam karácsonyra?” videót is, de annak végeredményével nagyon nem voltam kibékülve, így ki már nem tettem. Szerettem volna “decemberi outfites” videót, de végülis úgy ítéltem meg, hogy olyan sokszor nem volt szerencsém felöltöznöm abban a hónapban rendesen, úgyhogy az is elmaradt. És persze, hogy fel volt írva a kis videós listámra egy “karácsonyi smink” és egy “szilveszteri smink” videó ötlet is.

Ezek meg nem valósulásán még könnyedén átsiklok, hiszen YouTube karrierem nem hágott (még) tetőpontjára, és bár ezzel a hozzállással tán sose fog, azért mégiscsak az írás az, ami jobban vonz, és amiben erősebbnek érzem magam. Ezért engedjétek meg, hogy így január végéhez közeledvén a 2017-es évet összegezzem röviden, hiszen részemről egy évösszegzős bejegyzés nélkül az újat nem indíthatom útjára kellő tisztelettel.

A 2016-os évünk összességében nem volt olyan rossz, hiszen sikerült elköltöznünk, megtalálnunk a közös otthonunk, gyűrű került az ujjamra, viszont az év mégsem hozta meg azt a várva várt áttörő sikert, mint amire ezeken felül számítottunk. Éppen ezért bíztunk abban, hogy majd a 2017-es év lesz a nagy vízválasztó, annak pozitív fényében. Ehhez képest az év elejét szinte rögtön egy kórházi tortúrával indítottuk, mert Gabesznak ismeretlen körülmények között vérrög keletkezett a vádlijában. Ez több napos kórházi felügyeletet és kivizsgálást igényelt, amit nagyon ügyesen viselt és átvészelt, hiszen ő alapjáraton irtózik az ilyen helyektől és helyzetektől, úgyhogy pánik az volt rendesen. De büszke vagyok rá, mert tényleg, nagyon ügyesen és méltóságteljesen kibírta azt a néhány napot.

Ezt követően sorra jöttek a rosszabbnál rosszabb hírek, mind a családi, mind az ismerősi köreinkben, úgyhogy 2017-ben e téren elég sok ilyen jellegű veszteség és szörnyű hír ért minket. Az év első negyedévét követően otthagytam a munkahelyemet is -megint-, az infratrainer szalont, mert bár nagyon szerettem csinálni, egyrészt a mindennapos beutazás miatt nem érte meg nekem, másrészt a saját céges vonalon is úgy beindultak a dolgok, hogy nem tudtam a kettőt együtt csinálni. Apropó, cég. A tavaly év elején alapított vállalkozásunk nagyon szépen működik, úgyhogy ez abszolút örömöt szolgáltató tény. Viszont volt olyan projektünk, amin sokat dolgoztunk, hogy elindulhasson, de végül egy anyag leadási határidejéből hirtelen kicsúsztunk, így az bármennyire is jónak tűnő ötlet volt, valamiért a sors úgy akarta, hogy azokba ne most vágjunk bele. Szeretünk több lábon állni, több fronton mozogni, éppen ezért ezek mellett volt még egy ág, ami felé nyitni szerettünk volna, és melyben végül a szerencse ismét nem állt az oldalunkra. De én azt mondom nem is baj, hogy ezek mind így alakultak. Lehet nem voltunk rá kellőképpen felkészülve, hogy ekkora projektekbe vágjuk bele a fejszénket. Ezeknek akkor és ott így kellett történnie, ez biztosan nem véletlen. Én legalábbis hiszek ebben, úgyhogy emiatt nem kesergek. :)

Szóval, összességében nem volt annyira fényes és csodás 2017, mint amilyennek azt mi elképzeltük. Viszont…azért adódtak olyan dolgok, amelyek -remélhetőleg- hosszútávon boldogságot és örömet hoznak az életünkbe. A nyáron örökbefogadtunk egy tüneményes kis kutyust, Zénó személyében, aki azóta már szép nagy és jó fiú lett. Hirtelen jött az ötlet, és szinte egyik napról a másikra lett lekonkretizálva minden. Az örökbefogadásról bővebben ITT olvashattok. :)
Ahogy telt-múlt az idő, és elkezdtünk kijárni vele sétálni, ráeszméltünk, hogy imádja a kutyusokat. Imád barátkozni, imádja a pajtijait, így nem volt kérdés, hogy egyszer szeretnénk őt meglepni egy kishaverral. Nem gondoltuk, hogy ilyen hamar meg fog történni mindez, de szintén hirtelen, megérkezett novemberben Vanilla. Nagyon izgultunk, Zénó hogyan fogadja majd, bár sejtettük, hogy vele nem lesz gond. Illetve féltünk attól is, hogy Vanilla mit fog szólni, ha meglátja, van itt rajta kívül más is. Szerencsénk volt/van. Zénó irtó boldog volt, és a kezdeti újdonság varázsa elmúltával Vanillán is azt vettük észre, hogy boldog, hogy tud kivel játszadozni. De erről lehet a későbbiekben írok majd egy külön bejegyzést.

Nagyon vártuk, hogy a tavalyi év végre elteljen. Decemberben már éreztem, hogy 2018 merőben más lesz majd, ami tán köszönhető annak is, hogy már akkor kiderült, hogy felvettek az új munkahelyemre. Persze mint tudjuk, a próbaidő leteltéig semmi sem biztos. Lehet, hogy naív vagyok, de valamiért nagyon pozitívnak látom ezt az évet. Úgy érzem, sok jó és újdonság fog velem történni, aminek állok elébe. De nem szeretnék ennyire előrerohanni, inkább búcsúzom 2017-től, 2018-at pedig majd a következő bejegyzésben megköszöntöm. :)

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!

1 thought on “Hol volt, hol nem volt, volt egyszer 2017…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.